A licsi talán az egyik legbizarrabb gyümölcs. Kívülről a kicsit tüskés héja elég emberi szemgolyó kinézetű és állagú belsőt rejt. Egyesek szerint még büdös is. Személy szerint nekem az egyik kedvenc gyümölcsöm, bár nem tudom megmondani, hogy miért is. Valószínűleg megigézett, mint a kínaiak tartják róla.

A licsi Ázsia szubtrópusi részein őshonos. A magas örökzöld, a Litchi chinensis gyümölcse. Igéző tulajdonságairól Cai Hsziang író már a X. században egész értekezést írt. Hszüan-cung császárt (712-756) állítólag ágyasának licsi iránti folyamatos vágya tette tönkre, bár, hogy hogyan azt nem találtam sehol.

A Kr.e. I. századtól már a leggyorsabb lovakkal szállították a császári udvarba. Szerencsére manapság nincs szükség gyors lovakra, mert elég sok helyen hozzá tudunk jutni, akár frissen is, de a licsi más gyümölcsöktől eltérően nem igazán veszít az ízéből konzerv formában sem.

Az érett gyümölcs skarlátvörös színű, és többé-kevésbé szív alakú. Régóta kapcsolják össze a romantikával és vágyfokozó hatást is tulajdonítanak neki.

A héj durva, bőrszerű, de enyhe nyomásra könnyen fölfedi a sima, barna magot körülölelő, áttetsző-fehéres gyümölcshúst.

Ha konzervként fogyasztjuk, ajánlom, hogy hűtsük be előtte.

A licsi mindenképp felkerül a Gasztrobakancslistánkra. Még 966 kiadó hely van.