Miután Kultúrbakancslistánkról megtudtuk, hogy a ruhafestést a mai Törökország területén találták fel, nézzük meg, hogy készül a sicak hummusz pidével.

A mediterránum déli részét ismerő és a közel-keleti szokásokkal személyesen találkozó számomra hitelesnek tekinthető források szerint arrafelé a hummuszt zsíros kenyér helyett eszik, ami egyrészt nagyon egészséges (itt olvasható, hogy miért is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hummusz), másrészt laktató. Mi most nem szimpla hummuszt fogunk készíteni, hanem ennek egy kicsit pikánsabb változatát a török sicak hummuszt. Mivel ennek készítési módja, hogy előbb elkészítünk egy közönséges hummuszt (hummus hummus) és további konyhatechnikai műveletek során lesz sicak hummusz, ezért gyakorlatilag szimpla hummuszt is készítünk. Nem ragozom tovább, majd szólok, hol kell kiszállni, aki csak közönséges hummuszt szeretne.

Majd, hogy legyen mivel mártogatni, mert úgy érdemes enni (de kismókusok kenyérre is kenhetik) sütünk hozzá egy pidét, ami gyakorlatilag egy lapos kenyér és nem véletlenül hasonlít a pitára és a mi pite szavunkra, mert ez egy újabb gasztronómiai jövevényszó, amit a törököktől szereztünk be.

A sicak hummuszhoz, amit Anatóliában fogyasztanak főleg kell egy különleges hozzávaló a kirmizi biber. Ugye ennek is milyen ismerős a hangzása. Nem véletlenül. A kirmizi magyarul karmazsin, ami sötétvöröset jelent, a biber pedig paprika.

A kirmizi biber gyakorlatilag csilipaprika, amit nem darálnak, hanem apróra törnek, majd valamennyi olajon a sötétvöröstől a szinte teljesen fekete változatig pirítanak. Nyugodtan használható helyette csilipehely is, de szimpla őrölt csípős paprika is, vagy cayenne-bors. Csak én vagyok olyan nem komplett, hogy Isztambulból rendeltem eredeti urfa bibert, ami nem volt drága és nem is kellett rá sokat várni. Plusz Alitól a bolt tulajdonosától még egy szép kézzel írott képeslapot is kaptam. 

Törökországból szeretettel

A sicak hummuszhoz:

12 dkg száraz csicseriborsó előző nap beáztatva, utána megfőzve/ vagy 24 dkg konzerv

3 evőkanál tahini (tahinihez 4 evőkanál szezámmag, olívaolaj)

4-5 evőkanál olívaolaj

4 fokhagymagerezd

1 citrom leve

1 teáskanál római kömény

só, bors

2 evőkanál vaj

1 evőkanál fenyőmag

1/2 teáskanál kirmizi biber

1/4 teáskanál őrölt csípős paprika (ez utolsó kettő helyettesíthető bármilyen paprikakészítménnyel)

Ha pidét is készítünk hozzá, akkor azzal kezdjük!

200 fokra előmelegítjük a sütőt.

Mivel valószínűleg a legtöbb háztartásban nem tartanak otthon taihinit, ezért ezt is elkészítjük.

Fogunk egy palacsintasütőt, vagy valami hasonlót, és beleszórjuk a szezámmagot, majd legalacsonyabb fokozaton, óvatosan folyamatosan kevergetve, nagyon enyhén megpirítjuk. FIGYELEM! nagyon kell vigyázni, mert ha elkezd pirulni, pillanatok alatt megég és keserű lesz, ezért amint a barnulás legapróbb jelét észleljük, azonnal kapjuk le a tűzről.

Rakjuk át valamilyen botmixeléshez alkalmas csőszerű edénybe, öntsünk hozzá egy-két evőkanál olívaolajat, majd ha ez nem elég, akkor addig adagoljuk, amíg nem kapunk nagyon krémes állagot. Ha ezt elértük, akkor már van tahinink.

Ha elég nagy az edény, amiben botmixeltünk, akkor abba, ha nem elég nagy akkor a tahinivel együtt turmixgépbe rakjuk a csicseriborsót, az olívaolajat, a fokhagymát, a citrom levét, a köményt, a sót borsot, majd teljesen egyenletesre turmixoljuk. Az állagának egy nagyon lágy krumplipüréhez kell hasonlítani. Ha ezt még nem értük el, nyugodtan adjunk hozzá még olívaolajat.

Ha megelégszünk a közönséges hummusszal, akkor nincs más dolgunk, mint hogy valami lapos tálba vagy tányérra szedjük, és a mutatóujjunkkal spirált vagy hullámos vonalat vagy bármi hasonlót rajzolunk a tetejére, meglocsoljuk egy kis plusz olívaolajjal és egy kis piros paprikát szórunk a tetejére és kész is.

A sicak hummuszhoz még egy művelet hátra van. Felolvasztjuk a vajat, belekeverjük a kirmizi bibert vagy más paprikakészítményt és a fenyőmagot, és ezzel meglocsoljuk (mindenhova jusson!) a lapos tűzálló tálba tett hummuszunkat és a 200 fokosra előmelegített sütőben 20 percig sütjük, hogy a hummusz jól beszívja a paprikás vajat. 

Melegen pidével mártogatjuk.

Pide:

15 gramm friss vagy egy csomag szárított élesztő

1/2 teáskanál cukor

125-175 ml langyos víz

450 gramm BL-80-as kenyérliszt

1 teáskanál só

2 evőkanál joghurt

2 evőkanál olívaolaj

1 tojás

1 evőkanál nigella sativa (feketeköménymag)

A sütőt 220 fokra előmelegítjük.

Az élesztőt és a cukrot keverjük el a langyos vízben, hagyjuk felfutni, majd adjuk hozzá a liszthez. Tegyük bele a sót, a joghurtot és az olívaolajat. Géppel, vagy kézzel dagasszunk belőle tésztát, amíg el nem válik az edény falától. Ha nem elég puha a tésztánk, rakhatunk hozzá még vizet.

Fedjük be konyharuhával vagy rakjuk edényestől nejlonzacskóba, míg kétszeresére nem kel. Ha megkelt, vágjuk párszor a gyúródeszkához, vagy ököllel erősen ütögessük meg, majd osszuk kétfelé és nyújtsuk mindkét adagot max. 1 centisre. Preferáljuk a kör és az ovális alakot, de ne törekedjünk szabályos formára. A pide akkor szép, ha nem szabályos. Csináljunk neki kis peremet és éles késsel rácsozzuk be a tetejét (három-négy sor :) ). A felvert tojással kenjük meg a tetejét és szórjunk rá nigella sativát (ami az interneten fellelhető írások szerint minden létező nyavalyára jó, de mi az íze miatt tesszük rá.) Tegyük az előmelegített sütőbe és kb. 10-15 perc alatt süssük meg.