Mark Twain szerint, ha valaki kóstolta már a görögdinnyét, tudja mit esznek az angyalok.

Mivel kultúrbakancslistánk következő találmánya az olajlámpa, melynek első fennmaradt darabjait Egyiptomban találták meg, ezért most kóstoljunk meg egy gyümölcsöt, amit már az ókori egyiptomiak is...

Valószínűleg Közép-Afrikából származik, de az ókori egyiptomi civilizáció volt az amelyik felismerte nagyszerűségét.

A citrullus lanatus-t már Kr.e. 2000-ben bizonyosan termesztették, Tutanhamon sírjában például találtak görögdinnye magokat. A fiatalon elhunyt fáraó valószínűleg a túlvilágon akarta termeszteni őket, ami azt jelenti, hogy életében is nagy rajongója volt. (Ki nem az?)

Európába a mórok hispániai hódításával került (Mit adott nekünk az iszlám?)

Az újvilágba a rabszolgaszállító hajókon került. Kínában az első évezred vége felé terjedt el, ott inkább savanyítva fogyasztják.

Száraz klímájú országokban régóta folyadékpótlásra használják, héja pedig kitűnő vízhordó alkalmatosság.

A görögdinnye elég nagy gyümölcs, átlagos példányai 5-11 kilósak. Héja lehet csíkos, egyszínű zöld, belseje általában piros, rózsaszín, de léteznek sárga belsejű fajták is.

Minél kevesebb a magja, annál könnyebb a fogyasztása, de még ezek is hasznosíthatók pirítva.  

1981-ben a japán Zentsujiban egy farmer kifejlesztette a szögletes görögdinnye hogy könnyebben lehessen tárolni ott is ahol kevés a hely.

Értékelés: A görögdinnye az egyik legfinomabb gyümölcsünk, a nyár elengedhetetlen része. Hazai hiedelem szerint Szent Lőrinc napja után már nem jó a dinnye, ízetlenné válik, mert Lőrinc belepisil a dinnyébe. De addig is mindenképp helye van Gasztrobakancslistánkon.