Miután megtudtuk Kultúrbakancslistánkról, hogy az első igazi erődépítők a rómaiak voltak, vegyünk sorra egy Itáliából származó gyümölcsöt, a vérnarancsot.

Sok rajongója a vérnarancsot tartja a világ legnagyszerűbb desszertnarancsának. Általában kisebb, mint a többi rokona. A minősítés nem is ennek tudható be, hanem vörös húsának és az enyhe pírral színezett héjának, amit az antocianin nevű színező anyag okoz.

Az első mutációkat valószínűleg Sziciliában fedezték fel, a XVII. században. Többségük pedig ma is a Földközi-tenger térségében terem. Három fő változata a Tarocco, a Sanguinello és a Moro.

A mag nélküli Tarocco a legédesebb, enyhén piros húsa több C-vitamint tartalmaz mint, a világ bármely narancsa, ami nagy mértékben annak köszönhető hogy az Etna környéki nagyon termékeny talajon fejlődik.

A kevés magot tartalmazó Sanguinello a legrégibb, míg a Moronak van a legkifejezőbb árnyalata. Húsának színe a skarlátvöröstől a burgundi vörösig terjed, sőt akár majdnem fekete is lehet. A vérnarancsot minden olyan recepthez fel lehet használni, amelyhez a szokásos narancslé szükséges, például tortába, fagylaltokba és a sörbetekbe, de a legkülönlegesebb mégis az, ha egyszerűen kifacsarjuk a levét és italként szolgáljuk fel.

A vérnarancs nem kerül fel Gasztrobakancslistánkra, hiszen a narancs már szerepel rajta.