Miután megnéztük a Kr.u. 495-ben épült, majd többször átépített Shaolin templomot Kínában,
http://kulturbakancslista.blog.hu/2014/06/26/kr_u_495_saolin_templom
kóstoljunk meg egy finomságot, ami bár nem kínai eredetű, mégis keleten találták meg a legjobb elkészítési módjait.
A kesudió távoli rokona a mangónak, hisz mindkettő szömörceféle. Gyümölcsfán nő, termése egy kesernyés, körteszerű gyümölcs, a kesualma. Ennek a végén nő a dió. Elég weird.
A kesudió sok száz évvel ezelőtt jutott el Kelet-Indiába Brazíliába, ahol őshonos.
Az indiai és a kínai konyha is felfedezte. Akár egészben, akár őrölt formában már hagyományos ételek alkotóelemévé vált. Dús, olajos íze miatt minden más magnál jobban illik fűszeres pácokhoz.
A következő elkészítési módon streetfood-ként árulják egész Kínában, Thaiföldön, Malajziában.
Hozzávalók (4-8 személyre):
40 dkg nyers! kesudió (natúr felirattal kapható)
olaj a sütéshez
1 teáskanál só
1/2 teáskanál frissen őrölt bors
1/2 teáskanál ízlés szerinti erősségű chilepor (talán a cayenne-i borsot a legegyszerűbb beszerezni)
Bő olajban süssük addig a kesudiót, amíg barnás színt nem kap (1-2 perc),
majd szűrőkanállal szedjük át egy már közepes hőfokra ( villanytűzhelyen kb. 3-4-es fokozat) felhevített serpenyőbe és szórjuk meg a sóval, borssal és chileporral. Pár percig kevergessük, amíg a fűszerek be nem vonják a kesudiókat.
Várjuk meg míg kihűl, ami a sült kesudió elkészítésének legnehezebb lépése. Én is többször összeégettem a számat, mert nagyon nehéz kivárni a fogyasztható hőmérsékletet.
A kesudió természetesen felkerül a gasztrobakancslistánkra, így 982 hely marad még.
