Miután megtudtuk Kultúrbakancslistánkról, hogy a szabadidő egy 7000 éves egyiptomi találmány, gondoljunk egy másik jelentős kultúrtörténeti vívmányra, a fokhagymára. Feljegyzések szerint már 5000 évvel ezelőtt hatalmas területeken termett vadon Egyiptomtól Kínáig.
Dzsószer fáraó és a lépcsős piramis megálmodója, Imhotep ehettek fokhagymát, hiszen már mind kulináris, mind gyógyászati célra használták.
Allium sativum, a "büdös rózsa" egyike a legrégebben termesztett kultúrnövényeinknek. Egy reklámszlogent ellopva, a világ nem lenne ugyanaz nélküle. Gasztrobakancslistánkon azért is szerepel, mert nem csak alapanyagként, hanem önmagában is kitűnő eledel. Sajnos már nem emlékszem, hol és mikor kezdődött a szerelem, de nem ízlik igazán a cigánypecsenye, a bundás kenyér, a lapcsánka, ha nem haraphatok mellé egy kis nyers fokhagymát. Talán nem annyira népszerű, mint a só, de nem sértődnék meg, mint a mesebeli király, ha a lányom odajönne hozzám és azt mondaná, hogy úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a fokhagymát.
A sóval szemben a fokhagymának van egy óriási előnye: elriasztja a vámpírokat!
A fokhagyma egyesek szerint büdös. Mások szerint meg egyesek büdösek. Úgyhogy fifti-fifti, erről a kérdésről megoszlanak a vélemények.
Azoknak a véleménye, akik büdösnek tartják onnan eredhet, hogy a fokhagymának magas a kéntartalma. Ezért jóval intenzívebb az íze, mint más hagymaféléknek.
A fokhagymának talán nincs is olyan része, amit ne használnának valahol a világon főzéshez, ízesítéshez. Minden konyhában nélkülözhetetlen, bár egyéni tapasztalatom, mintha a mostanában kapható fokhagymák gyorsabban romlanának, mint régen. De lehet, hogy csak öregszem és az csak a "régen minden jobb volt" mentalitás.
Értékelés: 5/5
