Miután megnéztük, hogyan telepedtek le első őseink Kr.e. 20 000 tájékán a csehországi Moráviában: (http://kulturbakancslista.blog.hu/2015/01/22/kr_e_25_000_letelepedett_eletmod), kóstoljunk meg egy helybéli ínyenc sajtot, az olmützi kvarglit, avagy pogácsasajtot, csehül olomoucké tvarůžky-t.
Az első írásos említése a XV. század végéről származik, és állítólag később II. Rudolf császárnak is ez volt a kedvenc sajtja.
Az üzemi gyártás 1876-ban kezdődött el Alis Wessels manufakturájában.
Manapság az 1876-ban alapított loštice-i sajtgyárban készítik. Ebben a kis 3000 főt számláló városban minden évben megtartják Kvargli-király napját, egy egész napos eszem-iszom ünnepet, és kvargli múzeum is várja az idelátogatókat.
2010 óta PGI besorolást kapott az Európai Unióban.
A kvarglit klasszikus recept alapján készítik, fölözött savanyú alvadékból, melynek zsírtartalma csupán 0,6%. Nem tartalmaz semmilyen vegyi adalékot. Egyedüli tartósítószer benne a só. Az érlelés során a sajt természetes biológiai folyamat eredményeként jön létre.
Rúzsflórával érlelik.
A Wikipédia szerint: "A rúzsflóra egy baktériumtenyészet, ami csak levegőn szaporodik. Enzimjei erőteljesen bontják a sajt fehérjéit, egészen az aminosavakig, a sajt zsírját pedig egészen a zsírsavakig. Az így érlelt sajt felületén, egy erősen fehérjebontó baktérium, a Brevibacterium linens tenyészet hozza létre a vörösesbarna nyálkás bevonatot. A rúzsflórával érlelt sajtoknak jellegzetesen erős, pikáns, enyhén ammóniás ízük és szaguk van."
Szóval, tudják, mint a pálpusztai, ami szintén rúzsflórával érlelt sajt. Köznyelv szerint: büdös.
A sajtot rendszerint rövid tekercsbe, gyűrűkbe, korongokba vagy rudakba formázzák.
Általában kenyérrel fogyasztják, de állítólag rántják is. Ha legközelebb hozzájutok, ki fogom próbálni és beszámolok.
Bár az 1001-es Gasztrobakancslistánkra nem terveztem egynél több rúzsflórás sajtot, de az olmützi kvargli egyszerűen kihagyhatatlan, persze csak annak, aki szereti a műfajt.