Következzen, ha már volt a majonéz, akkor a ketchup. Későbbre akartam hagyni, de Fodor Éva reklamálta már nálam többször a receptet, így most ez következzék a ketchup. És miért almás?

Akit nem érdekel a sztoritörténet ugorjon tovább. Jó pár éve, amikor még Budapesten laktam mindig a hozzám közel eső G-Roby-ba jártam vásárolni, ahol a viszonylag kis üzletben hatalmas választék volt, nem is beszélve a nejlonszatyrukról, amiből még pár most is megvan és egyszer egy 14 kilós dinnyét elcipeltem benne a Kelet Áruháztól a Szarvas utca majdnem végéig, pedig csak szimpla nejlonszatyor.

Na szóval ott a G-Roby-ban vásároltam mindig almás ketchupot, ami valószínűleg az "ócsítás" miatt volt almás (a léalma biztos olcsóbb, mint a paradicsom).

Viszont nagyon ízlett. Aztán, mint mindig lenni szokott azokkal az ételekkel, amiket szeretek, egyszer csak eltünt a polcokról és az eltelt tizenegynéhány év alatt nem is találkoztam vele többet.

Így muszáj voltam saját magam elkészíteni. 

A ketchup egyébként mint sok minden Kínából származik, ahol a XVII. század végén készítették először. 

Halból...

Aztán elkerült Malajziába, ahol asztali szószként használták és ezzel találkoztak az angolok (tudjuk arra kóricáltak, ha máshonnan nem akkor a Sandokan-ból). Amúgy is ezek az angolok olyan népek, hogy mászkálnak erre, mászkálnak arra, aztán mindenhonnan eltűnik valami. Utána meg valami Gandhi nevű fickó azt mondja, hogy menjetek már innen, akkor zokon veszik. Úgyhogy ezek az angolok fogták a ketchupot és átvitték az amerikai kolóniákra. Innen már semmi sem állíthatta meg világhódító útján, csak a vasfüggöny egy időre, bár még a szocializmus idején is lehetett kapni nálunk üvegből kiszedhetetlen ketchup-ot.

Hol tartottunk?

Almás ketchup

Hozzávalók mennyiségtől függően (kiló paradicsomonként)

1 kg érett paradicsom, vagy konzerv paradicsom (ez így mondjuk drága mulatság)

4 nagy fej vöröshagyma megpucolva, kettévágva

4 normál méretű alma

15 dkg cukor

0,4 dl 10%-os ecet

10 szem bors

10 szem szegfűszeg

10 szem szegfűbors

1 darab fahéj

1 teáskanál só

1 evőkanál őrölt pirospaprika

(esetleg keményítő, majd leírom miért)

tartósítószer a csomagoláson feltüntetett mennyiségben

Feldaraboljuk a paradicsomokat, a szárrészét kivágjuk, ha konzerv, akkor krumplinyomóval préselünk rajta egy sort Az almákat megszabadítjuk a csutkától és szintén daraboljuk, ez is mehet a nagy fazékba. Vöröshagymákat pucoljuk, kettévágjuk: fazék. Beleszórjuk a szegfűborsot, a fahéjat, a szegfűszeget meg a borsot és elkezdjük kis lángon főzni, és annyit kevergetjük, amennyit kell. Ha már levet eresztett és nem kell félni attól, hogy leég lefedjük és egy órát kis lángon főzzük, továbbra sem feledkezve meg a kavargatásról.

Egy óra múlva kiszedjük a fahéjat (én nem szedtem... majdnem a botmixerem bánta) és nekiesünk botmixerrel. Ha nincs botmixerünk az sem baj, hiszen az egészet át kell passzíroznunk. Erre legalkalmasabb eszköz a paradicsompasszírozó, de szita is megteszi, csak a végére kiáll a kezünk.

Hozzáadjuk a cukrot, a sót és az ecetet és elkezdjük sűríteni. Mivel nekem olyan apró lyukú szitám volt, hogy paradicsomlevet kaptam a végére, ezért kétségbeesve estem az internetnek, hogy mi is a teendő. Megtaláltam a megoldást: keményítő! De ha van paradicsompasszírozónk, akkor valószínűleg erre nem lesz szükségünk. A lényeg, hogy megkapjuk a kívánt sűrűséget. Amire ez megvan álljanak készen a befőttesüvegek, vagy kisebb ízlésesebb üvegcsék, amik ugyan kevésbé helytakarékosak, de gazdaságosabbak, mert nem kell egy befőttesüvegnyi ketchupot elfogyasztanunk, ha ketchupot akarunk enni.

Ha már kellően besűrűsödött (ez ízlés dolga) rakjunk bele valamilyen tartósítót. Én szörphöz valót használtam és járjunk el a csomagoláson feltüntetettek szerint. Rakjuk forrón az üvegekbe és száraz dunszt.

Értékelés: 5/5