Miután eltöprengtünk azon,hogy mennyire a ruha teszi,

vagy nem teszi az embert (http://kulturbakancslista.blog.hu/2014/10/29/kr_e_600_000_a_ruha_teszi) nézzünk meg egy olyan gyümölcsöt, ami szintén Franciaországhoz köthető, mégpedig Korzika szigetéhez, aminek jelképe is.

Ez pedig a klementin. Szakértők máig is vitáznak rajta, hogy a klementin egy külön fajta-e, vagy csak a mandarin egyik változata. Itt a Gasztrobakancslistán egy gyümölcsnek fogjuk tekinteni a kettőt.

Állítólag a klementin a mandarin és a narancs keresztezéséből született, amit Clément Dozier atya hajtott végre egy mezőgazdasági árvaház gyümölcsösében, 1902-ben Oránban. A francia misszionárius gyümölcse hamar népszerű lett, hiszen általában teljesen magnélküli és könnyen lehámozható vékony héja van. Termési ideje viszonylag rövid és terméshozama is jóval elmarad a mandarinétól, ezért nem készítenek belőle gyümölcslevet, hanem szinte a teljes termést nyers fogyasztásra szánják.

A korzikai klementin eredetvédelmet kapott, és ez igen magas követelményeket állít a termesztők elé. Korzikán egy 10 km széles és 80 kilométer hosszú sáv húzódik Bastiától Solenzaráig, itt termelik a klementint. Kézzel kell szedni, mert kötelező egy levélpárt hagyni a gyümölcsön, ami frissességének bizonyítéka, hiszen leszedés után pár nappal ezek elhervadnak. Vásárlói szempontból előny, hogy nem képes utánérésre, tehát csak érett állapotában szedhető. Nincs magja (max. 2), a gerezdek könnyen szétszedhetők, lédúsabb, édesebb, mint a sima mandarin.

Legjobb úgy fogyasztani, hogy meghámozzuk gerezdekre szedjük és fél órára a fagyasztóba tesszük. Ez az idő pont elegendő arra, hogy a gerezdek külseje megfagyjon, de a belső része nem, így jó hideg, lédús roppanós csemegét kapunk.