A mai Kína területe volt az, ahol az emberek először jöttek rá az alkohol készítésének titkára, Krisztus születése előtt 10 ezer évvel. Ezért ma egy Kínából származó gyümölcsöt vizsgálunk, a faepret. 

A faeper a legjobb ízű gyümölcsök között foglal helyet, azonban a legtörékenyebb is.

Ovidius szerint a szerencsétlen sorsú két szerelmes, Pyramus és Thisbe egy eperfa alatt követtek el öngyilkosságot, így lett a fehér eperfa feketévé. (Az Átváltozásokban egy szerelmes pár élt Babilonban, azonban nem lehettek egymáséi, mert frigyét a szülők ellenezték. Éjjelenként lopva találkoztak tehát a város falain kívül egy eperfa alatt. Egy alkalommal Thisbe jött először a találkára, de egy oroszlán elől elmenekült, csupán a fátyola maradt ott, melyet az oroszlán véres szájával összetépett, és azon véresen ott hagyott. Pyramus, aki ezután érkezett oda, azt hitte, kedvese meghalt és kétségbeesésében megölte magát az eperfa alatt, melynek ágai azontúl piros gyümölcsöt termettek. Thisbe már csak halva látta viszont kedvesét, akit követett a halálba.

Hm... Ismerős sztori... Valahol már hallottam...

Az eperfa gyümölcse Dél-Nyugat Ázsiában honos, de ősidők óta termesztik európában is. Később sikeresen elterjedt mindkét amerikai földrészen és Ausztráliában is. Nem igazi bogyós gyümölcs, inkább sok kis bogyóból áll, leszedve hamar összeesik, ráadásul maradandó bíborvörös foltot hagy.  A faeper nagyon gyorsan erjedésnek indul ezért csak közvetlenül evés előtt szabad megmosni. Pálinkát is főznek belőle, bár még nem kóstoltam.

Afganisztánban megszárítjuk porlasztják, és liszttel keverve kenyeret sütnek belőle. Állítólag.

A faeper finom, de egyáltalán nem Gasztrobakancslistás étel.