Hivatalos nevén a veteménybab (Phaseolus vulgaris), az amerikai kontinensen őshonos, az indiánok közel 5000 éve termesztik.  Európába először az 1530-as években került. Amikor ilyesmit leírok, mindig elgondolkodom, hogy milyen ízszegény lehetett az európai konyhaművészet Amerika felfedezését megelőzően. Se paradicsom, se paprika, se bab, se kukorica, se burgonya. Zárójel bezárva.

Na szóval...

Mivel a bab Amerikában őshonos, ezért nem meglepő, hogy se szeri, se száma a babból készült tex-mex ételeknek. Ha pedig nem babból készült, akkor kapunk mellé legalább köretnek, vagy mártogatósnak frijoles refritos-t. (Aminek nem is tudom, hogy van-e eléggé kifejező magyarítása.)

Nagyképűség lenne receptnek nevezni a mai írást, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a bab egyfajta autentikus tex-mex főzési módja.

A lényege a lassú főzés, amit manapság slow cooker-ben (crockpot) tudunk a legegyszerűbben megtenni, de ha nincs ilyenünk, akkor egy fazék is megteszi.

Hozzávalók:

2 csésze (2 cup) 5dl vagy 0,5 kg szárított pinto bab (tarkabab)

Fazékban:

A két csésze babot tegyük fel 8 csésze (8 cup, 2 liter) vízzel főni. Forraljuk fel, majd alacsony hőmérsékleten főzzük 6 órán keresztül, vagy amíg meg nem puhul. Néha keverjük meg, nehogy odaégjen. Pótoljuk a vizet, ha szükséges.

Slow cookerben:

Tegyünk a slow cooker-be két csésze babot és 8 csésze (8 cup, 2 liter) vizet. Állítsuk alacsony (low) módra és főzzük 6 órán keresztül. Így kavargatni nem kell, de pótoljuk a vizet, ha szükséges.

És itt jön a lényeg:

Mindkét módszerrel 6 csésze (6 cup) főtt babot és 4 csésze (4 cup) bablevet kell kapnunk.

Ez azért fontos, a legtöbb tex-mex receptben a bab főzőlevére is szükségünk lesz, azt pedig a jó öreg "egyéjszakárabeáztatjuk" módszerrel, majd utána főzéssel nem kapjuk meg.

Az így elkészült frijoles légmentesen záródó edényben egy hétig eláll hűtőszekrényben.

Fontos: az így elkészült babot csak alapanyagként hasznosítsuk, és más receptekhez használjuk, melynek során még főzzük, sütjük, tehát még "hőkezeljük".