Ha a mexikói chilis-csokoládés marharagura azt írtuk, hogy az ízvilága kicsit idegen az európai gyomornak, akkor a Gasztro-bakancslista kilencedik helyén szereplő hentes tokány egy olyan ismerős íz, amit szinte senkinek sem kell bemuatani, hiszen nem valószínű, hogy sokan vannak, akik ne kaptak volna ilyet a menzán. A hentes tokány íze Magyarországon szerintem része a kollektív tudatalattinak. Lehet, hogy sokan nem emlékeznek már rá, de ha megkóstolják azt fogják mondani, hogy ó tényleg.

Mi is az a tokány?

Forduljunk segítségül a wikipédiához:

A tokány egy, pörkölt módra készült étel, borssal, gombával, füstölt szalonnával, tejföllel ízesítve.[1] A magyar konyha egyik legősibb húsételfélesége (angolul transylvanian pörkölt, románul tocană, ami '(lágyra főzött) pörköltféle' jelentésű).[2]

A tokánynál a húst rostjaira merőlegesen 4–6 cm hosszú ceruzavastagságú csíkokra vágva készítik elő ("tokányra vágás"), míg a pörköltnél és ragunál általában kockára vágják ("ragura vágva"). A tokány abban különbözik alapvetően apörkölttől, hogy a húst megpárolják és nem pirítanak hozzá vöröshagymát. Paprika helyett pedig az Európában sokkal régebb óta ismert borssal fűszerezik. Számtalan fűszer tette változatossá a régi konyha húsételeit, de a legegyszerűbb, az import miatt mégis becsben tartott bors, széles körben ismert volt a parasztságnál is. Az igazi tokány lelke a bors és a majoranna.

A pörkölthöz és a paprikáshoz hasonlóan a 19. századtól kezdődően kifinomult és a magyar konyha klasszikus ételévé vált. A tokány leve rövid, sűrű, nagyon tartalmas és a borstól barna színű. Elkészíthető, sertés, marha, vad és baromfihúsból is.

Hm...

Ennek nem mindenben felel meg a hentes tokány. Azért lássunk hozzá.

Hozzávalók:

1 kg sertéslapocka tokányra vágva

15 dkg füstölt szalonna aprókockázva

2 fej vöröshagyma aprítva

1 gerezd fokhagyma aprítva

1 paradicsom kockázva

6 db csemege uborka csíkokra vágva

15 dkg sonka csíkokra vágva

só, bors

Első lépésként felkockázzuk a szalonnát, bőrét levágjuk, ha szeretjük elrágcsáljuk. Keresünk valamilyen edényt, ami bírja a mikrót. beletesszük a szalonnát és be a mikróba, amíg ki nem sül a zsírja. A zsírt a főzőedényünkbe öntjük, a töpörtyűt félretesszük.

A szalonnazsíron jól megpirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát.

Egy perc elteltével hozzáadjuk a húst is, nagyon kevés vizet adunk hozzá, belerakjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, lefedjük és kis lángon fedő alatt párolni kezdjük.

Természetesen párolás közben ha azt látjuk, hogy elfogyna a lé, akkor pótoljuk, de mindig csak rövid lében. Ha megkóstolunk egy húst és úgy érezzük, hogy nemsokára elkészül, akkor beletesszük a sonkát és az uborkát, majd a töpörtyűt is. Addig főzzük, míg kész nem lesz.

Általában rizst adnak hozzá, de én például hasábburgonyával szeretem és ugye, ahogy Szindbád mester mondta: "Mit bánom én a maguk étkezési rendjét! Hát ki vagyok én, hogy előírják nekem, hogy mit egyek!"

Ilyen jellegzetes magyar ételnek mindenképp ott a helye a Gasztro-bakancslistán

Értékelés: 5/5