Miután eltűnődtünk a lándzsa szerepén az emberiség fennmaradásának szempontjából, 

(http://kulturbakancslista.blog.hu/2014/11/01/kr_e_400_000_landzsa_a_nok_kulcsszerepe_a_fejlodesben) nézzünk meg egy szintén Németországból származó ételt, a fekete-erdei sonkát (Schwarzwälder Schinken).

A név eredetmegjelölést takar, ami azt jelenti, hogy ezzel a névvel csak olyan sonkát lehet jelölni, ami  Baden-Württembergben, a Fekete-erdő területén készült. 

A fekete-erdei sonka a sertés első lábaiból készül. A sertéseket minden jóval etetik a német gazdák, mert nagyon jól tudják, hogy a hús ízét és minőségét nagyban meghatározza az állat étrendje.

A viszonylag vastag szalonnát tartalmazó sonkákat kézzel bedörzsölik sóval, zöldfűszerekkel, fokhagymával, korianderrel, borókabogyóval és természetesen a titkos hozzávalókkal, amik házról-házra változnak. Ez a keverék szépen lassan kivonja a nedvességet a húsból.

A hetekig tartó pácolás után következik a még hosszabb ideig tartó hidegen füstölés, amit alacsony, 25 fokos füsttel végeznek. A füstöléshez fekete-erdei fenyőforgácsot, illetve rőzsét használnak. Egyes források szerint ettől kapja a sonka a szinte teljesen fekete színű külsejét, más források szerint a kész sonkát még néha marhavérbe mártják.

Így, vagy úgy, a fekete-erdei sonka igazi finomság, de a pármai sonkát nem taszítja le a trónjáról.