Miután megnéztük Kultúrbakancslistánkon, hogy a bor készítésének titka az újkőkori Örményországból származik, kóstoljuk meg az örmények nemzeti gyümölcsét, a gránátalmát.
A "magvas alma" (pomum granatus) legendás gyümölcs. A görög mitológia szerint a földművelés istennőjének, Démétérnek a lányát Perszephonét Hádész elrabolta, és magával vitte az alvilágba. Míg Démétérleányát siratta, a föld termékenysége elapadt. Ezért Zeusz megparancsolta Hádésznak, hogy adja vissza Perszephonét. Mivel a lány alvilági tartózkodása alatt evett a gránátalma magjából, teljesen soha nem tudott megszabadulni. Perszephonénak minden évben vissza kell térnie az alvilágba egy időre, és ez alatt a föld termékenysége szünetel.
De sok más kultúrában is szentként tisztelik. A Korán azoknak a jó dolgoknak egy példájaként idézi, amelyet isten adományozott az embereknek. Mózes második könyve pedig előírja, hogy a papok öltözetük díszeként viseljék. Örményországban nemzeti szimbólum: a nemzeti hagyomány szerint 365 magja van, az év minden napjára egy.
A vastag piros héj alatt, hártyákkal védve, lédús, piros magok bújnak meg.
Így fogyasszuk a gránátalmát Terry Durack szerint:
A gránátalma elfogyasztásához metsszük be a héját több helyen, húzzuk le, és válasszuk le a magokat a szívós hártyáról. A gránátalmaevés elmélyültséget kíván, a magokat gyengéden kell összenyomni a szájban, hogy kiengedjék a gyümölcshúst és -levet.
A gránátalmát nem sok receptben fogjuk megtalálni. De azt gondolom, hogy van annyira értékes, különleges és finom gyümölcs, hogy mindenféle konyhai műveletet hanyagolva, nyersen fogyasszuk. Nem maradhat le gasztrobakancslistánkról.
