"A szőlő mellett az olajfa az első kultúrnövények egyike volt, és termesztésének gyakorlata Közép-Perzsia és Mezopotámia területéről Egyiptomtól Föníciáig, majd Görögországig terjedt. A történelem hajnalán már a keleti mediterrán régió minden népe olajjal és borral élt. Mivel mind enyhet adó gyógyító szerként, mind élelmiszer- és fényforrásként használható, az olajfának vallási és természetfeletti jelentőséget tulajdonítottak. Az olajfákról a Kr. e. 12. századból származó egyiptomi papiruszok tesznek először említést. Ez III. Ramszesz fáraó ajándékozási okirata Rá istennek, amelyben a Heliopolisz város köré ültetett olajfaligeteket ajánlja neki fel: „Ezekről a fákról a legtisztább olaj nyerhető, amely égve tartja szentélyed mécseseit."
A legenda szerint Ádám sírján, a Tábor-hegy lankáin egy cédrus, egy ciprus és egy olajfa nőtt. A Genezis szerint a galamb olajágat vitt vissza Noé bárkájára, ezzel tanúsítva, hogy a vízözön után leapadt a víz. Azóta is az olajágat a béke és a jóakarat jelképének tartják.
A görög mitológia szerint Zeusz annak az istennek vagy istennőnek ígérte oda Attikát, aki a leghasznosabb találmányt ajánlja fel. A bölcsesség és a béke istennője, Athéné nyert, aki az olajfát, illetve enyhet adó, tápláló olaját adta ajándékba. Athéné Athén istennője lett, és az olajfáját a monda szerint az Akropolisz szikláin ültették el. A történetet a Parthenon
http://kulturbakancslista.blog.hu/2014/06/06/kr_e_447-438_parthenon
oldalán lévő egyik frízen örökítették meg."
Az olajbogyó talán tényleg az istenek ajándéka. No nem az Ószövetség istenéé, hanem a görög mitológia civakodó, egymást bosszantó, rivalizáló, szerelmes és harcias isteneié.
Persze nem ez jut először eszünkbe, amikor egy szupermarket polcáról levesszük a az olajbogyót tartalmazó üveget, miközben ukrán bevásárlóturistákon kell keresztülverekednünk magunkat, sorban állunk, bepakolunk az autóba és felcipeljük a nehéz szatyrokat a harmadikra.
De menjünk csak el az Isztriai-félszigetre!
Várjuk meg, míg 30 fok alá esik a hőmérséklet nem sokkal naplemente előtt, feküdjünk ki meztelenül a nap utolsó sugarainál a tengerpartra, vagy az apartmanunk kőfallal körülvett udvarára és egyik kezünk ügyébe készítsünk egy üveg grappát, a másik kezünk ügyébe pedig magozatlan olajbogyót. Miközben iszogatjuk a grappát, és rágcsáljuk az olajbogyót, nézzük a tengert és a naplementét, elmélkedjünk el kérész életünkön, és hogy azért kaptuk az olajbogyót és a szőlőt, amiből a grappa készült, hogy rövid és mihaszna életünkbe egy kis élvezetet vigyen.
És hogy tovább fokozzuk az élvezetet, tegyük csípőssé az olajbogyónkat:
Hot shot olajbogyó:
kb. fél kiló fekete magozott olajbogyó
3 gerezd fokhagyma nagyon vékonyra szeletelve
1,5 teáskanál szárított rozmaring mozsárban még jobban összetörve
1 evőkanál New Mexican chili, vagy bármilyen más tört chili
2 evőkanál balzsamecet
1,5 cup, csésze, (375 ml) olívaolaj
1 literes befőttesüveg
Az olajbogyókat vegyük ki az üvegből, szárítsuk meg.
A többi hozzávalót keverjük össze jól.
A literes üvegünkbe rakjuk bele az olajbogyó felét, majd az olajos keveréket.
Jöhet a marad ék olajbogyó és a maradék keverék.
Zárjuk le, 24 órát tartsuk szobahőmérsékleten, majd rázzuk össze.
Rakjuk hűtőbe és két hétig naponta rázzuk össze egyszer.
Ezek után pár hónapig hűtőben tárolható.
Az olajbogyó 11. a gasztrobakancslistánkon.
Még szabad 990 hely :)
Értékelés 5/5
