Miután Kultúrbakancslistánkról megtudtuk, hogy a rabszolgaság intézménye az ókori Mezopotámiában alakult ki, kóstoljunk meg egy arról a vidékről származó zöldséget, a céklát. 

A cékla a vadon növő tengeri répából fejlődött ki, mely Európától  Indiáig a tengerpartok mentén terem. Az ókori időben a növényt inkább a levelét kedvelték, nem annyira a gyökeréért. mely kicsi volt. A XVI. századra már kifejlődött a gömbölyű gumós gyökérzöldség, amit ma ismerünk, mégpedig valószínűleg Olaszországban.

A céklát természetes és élénk színei miatt kedvelik, ezért egész sor különféle salátában játszik főszerepet. A tavasszal kihúzott első apró céklagumóktól kezdve a télire elvermelt jókora tömör példányokig  bármelyiket felhasználhatjuk Így a céklát egész évben élvezhetjük.

Kelet-Európában minden országnak van egy különösen becsben tartott céklasaláta receptje.

Lengyelországban a megfőzött céklát reszelik le almával együtt, hogy elkészítsék a buraczkit, ezt az egyszerű ételt, ami nem maradhat le a húsvéti asztalról.

Az észtek imádják a rosoljét, burgonyából céklából, almából, ecetes savanyúságból, heringből és hagymából álló majonézzel és tejföllel körített ibolyaszínű salátát.

Skandináviában az ecsetes lében köménymaggal együtt pácolt céklát egy kis kaporral megszórva gyakran ízletes salátaként vagy köretként tálalják.

A francia bisztrók bőséges salátáinak is főszereplője a cékla, galambbegy salátával, dióval és kecskesajttal.

A különféle ízesítők közül a narancs, a gyömbér, a tárkony és a retek illik a legtermészetesebben a céklához.

A gumóknak a ragyogó bíborvöröstől az élénk csíkos chioggia fajtáig nagyon sok színes változata létezik, így igen különleges hatású salátákat is alkothatunk. Ha leveles céklához jutunk, a levelet megpárolhatjuk és a salátához adhatjuk, amivel ellensúlyozhatjuk az édességét. 

Talán leghíresebb étel, ami céklából készül a Borscs. 

A cékla természetesen felkerül Gasztrobakancslistánkra, hiszen az egyik legfinomabb savanyúság, nekem személyes kedvencem.