Miután Kultúrbakancslistánkról megtudtuk, hogy a hamvasztást először az ókori Itáliában alkalmazták, kóstoljunk meg egy olasz ínyencséget, a kapribogyót.

Az étvágygerjesztően pikáns kapribogyók tulajdonképpen egy a mediterrán vidéken, elsősorban Olaszországban a római idők óta vadon növő, virágzó bokor, a kapricserje (Capparis spinosa) még ki nem nyílt virágrügyei.

A szicíliai Pantellera településéről úgy tartják, hogy ott teremnek a legfinomabb fajták, hála fekete vulkanikus talajának, mely még intenzívebbé teszi különleges aromáját és ízét. Csak a környéken termett kapribogyót lehet pantelleriai néven árusítani.

Természetes állapotukban keserűek, ezért egy sózási és öblítési eljárást alkalmaznak a fanyar íz eltávolítására.

A bimbókat a napon megszárítják, majd sóba rakják, benne hagyják nyolc napig, utána leöblítik, és még kétszer megismétlik az eljárást.

Mivel a kapribogyót sóban vagy sós lében tartósítva árulják, alaposan le kell öblíteni. Kínálhatjuk magában aperitifekkel, de jellemzően különböző mártásokban használják, elsősorban a paradicsom alapú puttanesca mártásban. A remek olasz borjúétel a vitello tonnato nem más, mint tonhal és kapribogyómártás. A kapribogyó hihetetlenül jól párosítható szardellával is.

Értékelés: A kapribogyó annyira egyedi és különleges ízű, hogy mindenképp biztos helye van Gasztrobakancslistánkon.