Még mindig Olaszországban járunk. Következő festményünk a "Thészeusz kiszabadítja a gyerekeket a Minótaurosztól".
És jöjjön egy újabb olasz étel, a suppli di riso, amit arancini-nek, vagyis narancsnak is hívnak, ami nem hozzávalóra, hanem inkább kinézetre utal. Eredetileg köret volt, de mára inkább előételként fogyasztják főleg télen. A kész rizsgombócokat paradicsomszósszal locsolják meg néha, ami egy kicsit könnyebben fogyaszthatóvá teszi, az amúgy kicsit nyögvenyelős fogást.
Hozzávalók:
8 dl zöldségalaplé
50 gr vaj
250 gr kerekszemű rizs
1 db mozzarella apróra tépkedve
5 szál zöldhagyma vékonyra szeletelve
5 bazsalikomlevél apróra vágva
5 petrezselyemlevél apróra vágva
10 oreganolevél apróra vágva
5 evőkanál frissen reszelt parmezán
olívaolaj a sütéshez
zsemlemorzsa és tojás a panírhoz
só, bors
Melegítsük fel a vajat, majd szórjuk bele a rizst. Kevergessük addig, míg nem látjuk, hogy a rizsszemek mind be vannak vonva vajjal, majd öntsük rá a felmelegített zöldségalaplevet. Körülbelül húsz percig alacsony hőfokon pároljuk benne a rizst, ameddig be nem szívja az összes levest.
Adjuk hozzá a mozzarella-t, a parmezánt, a fűszernövényeket, sózzuk borsozzuk, jól keverjük el és hagyjuk kihűlni.
Melegítsük fel az olívaolajat. A kihűlt rizses keverékből formázzunk kb. 5 centis gombócokat, de lehet nagyobbakat is, kinek mennyi türelme van.
A kész gombócokat először felvert tojásban megmártogatjuk, majd pedig a zsemlemorzsában megforgatjuk. Mehet a forró olajba, amíg nem lesz aranysárga.
(Ha valaki szeret kézműveskedni, akkor még szoktak a gombócok közepébe egy kis szeletelt sonkát is rakni.)
A végeredmény nem rossz, de nem elég különleges, vagy híres, hogy felkerüljön a listánkra.
Még 986 hely van a gasztrobakancslistánkon.