Miután Kultúrbakancslistánkról megtudtuk, hogy a Feng shui már 6000 éves idea, tudjunk meg pár dolgot egy kevésbé ismert kínai gyümölcsről, a kumkvatról.

Kínában a holdújév előtt kis kumkvatfákat tesznek a házak ajtajai elé, hogy sikert és szerencsét hozzanak.

Az apró citrusféle pont olyan fontos része az ünnepnek, mint az oroszlánnak öltözött táncosok, a barackvirágok vagy a skarlátvörös szerencsepénzes tarsolyaikat lengető gyerekek.

A kis gyümölcs ritkán éri el a 3 cm-es átmérőt, és keserédes íze van. Míg azonban a legtöbb citrusgyümölcsnek a húsa édes, a héja keserű, a kumkvatnál ez pont fordítva van: a héja édes, és a húsa az, ami savanyú. A gömbölyded fajták általában édesebbek, mint az ovális alakúak. 

A friss kumkvatot általában egészben fogyasztják el, így az édes és a savanyú ízek kiegyenlítik egymást.

Kandírozva vagy szirupban eltéve is finom, héjával együtt főzve vibráló színű lekvár is készülhet belőle. Előételnek és savanyúságnak is felhasználható. Kínában a sózott kumkvatból készült port forróvízben feloldják, és ezt szürcsölgetik fájós torokra.

Egyes bárokban a kumkvatot vodkába áztatják és koktélokhoz használják.

A kumkvat engem nem tudott meghódítani, nem kerül fel a Gasztrobakancslistánkra.